16/09/2026
💦 Radikális szemléletváltás nélkül legfeljebb némi időt vásárolhatunk a vízpótló megoldásokkal.
💧 A vízhiány nem ott kezdődik, amikor apadni kezd egy folyó vagy kiszárad egy tó.
🌍 A klímaváltozás egyre súlyosabb terhelést jelent, de a magyar táj jelenlegi sérülékenysége hosszú történeti folyamat eredménye. A folyók kiegyenesítése és töltések közé szorítása, az árterek leválasztása, a mocsarak lecsapolása, a kiterjedt belvízlevezető csatornahálózat, a felszín túlzott és folyamatosan növekvő leburkolása, valamint a táj adottságaihoz nem illeszkedő mezőgazdasági hasznosítás együttesen csökkentették a Kárpát-medence természetes vízmegtartó képességet.
💦 A felszíni víz tulajdonképpen a talajban már feleslegessé váló többletvíz megjelenése: a folyók elvezetik, a tavak elpárologtatják. Ezért önmagában nem elegendő a már látható felszíni vizet visszatartani vagy egyik területről a másikra áthelyezni. A talajnak kell visszaadnunk azt a képességét, hogy a vizet befogadja, eloszlassa és a talajban megőrizze.
🌿 A folyók, az árterek, a talaj, a felszín alatti vízkészletek, a növényzet és a tájhasználat egyetlen összefüggő rendszert alkotnak. Ha ennek csak a leglátványosabb elemét kezeljük, miközben a vízmegtartás alapfeltételei tovább romlanak, legfeljebb a tüneteket helyezzük át egyik területről a másikra.
📝 Új cikkünkben Pál Gábor, a CÉH zRt. vezérigazgató-helyettese és gazdasági igazgatója azt járja körül, hogyan jutottunk el a jelenlegi helyzetig, és milyen szemléletváltás adhat esélyt a folyamatok mérséklésére és megfordítására.
🔗 A teljes cikk: https://ceh.hu/hu/news/karpat-sivatag-helyett-hogyan-tarthatjuk-meg-a-vizet
Nem csak az időjárás szeszélyéről van szóKiszáradó tavak, alacsony folyóvízszintek, kritikusan száraz talajok, romló terméseredmények, egyre gyakoribb vegetációtüzek – ma már Magyarországon is látjuk mindezt. Hajlamosak vagyunk ezt kizárólag a ...
