Mi volt ami megfogott ebben a művészetben? Költő vagy, aki a szavakat téglákra cserélte. Szobrász, aki a márványt számítógépre. Festő, aki a vásznat az Anyaföldre. Az építészet elképesztő erővel hat. Ha elhivatott vagy, és alkotsz, és tényleg alkotsz, akkor emberek százai élik le az életüket úgy, hogy az alkotásodat otthonnak hívják. Az általad alkotott falak között élik át életük legnagyobb öröme
it, bánatait. A te tereidben élik át a szerelmet és a gyászt. Hatással vagy az életükre, és fennmarad, mikor az alkotó már rég az emlékezeté. Tudattalanul is a te színházad színpadján állnak, és ott élik meg az életük minden rezdülését. Ha arra gondolunk, hogy valaki építész, nem az fog eszünkbe jutni, hogy művészek vagyunk. a társadalom úgy ítél meg, mint szükséges rosszat, ami ahhoz kell, hogy házat építsen. De az építész felelőssége, hogy ebből kiemelkedjen, és már ne csak vonalak és jogi macerák miatt legyen rá szükség. Azért legyen rá szükség, hogy amikor hazatérnek, akkor büszkék legyenek. Amikor meglátják a házukat, melegség és nyugalom töltse el a szívüket. Az építészet nem egy papír, egy diploma, egy kötelező feladat. Ez alkotás. Művészet. Maradandót alkotni, emberek életére befolyással lenni. Ez felelősség, elhivatottság, és alázat. Építésznek lenni egy olyan emberi tulajdonság, ami megváltoztatja a hangulatot, az embereket, a környezetünket…a Földet. És ez a gondolat ijesztő, megrendítő és magasztaló.....Na ezért lettem Én építész.
