04/02/2026
„Értem, értem, de nem értem.” – hangzott el egy workshopunkon. Jogosan, hiszen mindenki azonnal megoldásokat akar látni, és minden elvarratlan szálat ott helyben elvarrni. Mindig mindent érteni és tudni. Sok beszéd helyett cselekedni. Felelősöket elővenni, a történetet leegyszerűsíteni. Letudni. Ujjal mutogatni és bevallásra kényszeríteni. Az utolsó szó jogát követően pedig elítélni.
A workshopok nem erről szólnak.
💡Egy workshopon nyíltan kibeszélhetjük magunkból a problémákat. Merthogy más gondolni rá, más leírni, más kimondani egyedül, káromkodva az autóban, más magunkban fortyogni. És van az, amikor egymás előtt fogalmazzuk meg a közösen elkövetett hibákat – jobb esetben a saját hibáinkat, kiemelve gyarlóságunkat.
💡Az ilyen és ehhez hasonló foglalkozások azért az egyik leghasznosabb szervezeti eszközök, mert nem panaszkodásról szólnak, hanem tudatos felszínre hozásról, érzésekről, tisztázásról és közös megoldáskeresésről – ha együttműködnek a felek és úgy kreálják a körülményeket, amelybe belekerültek.
💡A kimondatlan problémák mérgezik a csapatot. A workshop segít letenni a terheket, oldja a frusztrációt, és csökkenti a háttérben zajló rejtett konfliktusokat. Aktivizál. Teret ad a hangos gondolkodásnak. Kísérletet tesz arra, hogy a felek eggyel hátrébb lépjenek és Münchausen báró módjára, a saját hajuknál fogva húzzák ki magukat önnön mocsarukból.
💡Megadja a kezdőlökést a cselekvéshez, hogy az üres szavak helyett megvalósítható koncepciót alakítsanak ki a résztvevők.
„Mindenki tudja, hogy mindenki tudja, mi a gond.”
Nem biztos.
💡Sokszor nem ugyanazt értjük „probléma” alatt. Ezért a workshop egyik célja, hogy tisztázzuk, melyek a valódi problémák. Megértsük, azok kit és hogyan érintenek. És mindez milyen hatással van a munkánkra.
💡Ha a csapat látja, hogy lehet őszintén beszélni, és a kimondott szavak után sem lesz retorzió, akkor nő az egymás iránt érzett bizalom. A viselkedési normák betartásával fejlesztjük az egymás közti kommunikációt. Figyelmet, koncentrációt, türelmet gyakorlunk.
Pillanatokra felszínre törhetnek azok a rendszerszintű hibák, amelyek a rossz folyamatokból, a tisztázatlan szerepekből, a kommunikációs hiányokból, az általános túlterheltségből, kijelöletlen határokból és a félreértett elvárásokból fakadnak. Ennek hatására új témák nyílnak meg, mások pedig lezárulnak.
💡A workshop jobban láthatóvá teszi mindazt, ami fölött – elbízva magunkat – eddig szemet hunytunk.
Azt érezzük, hogy érdemes továbbgondolni azt, amit eddig félkomolyan, felszínesen megemlítettünk valahol, valakinek. A szavak elszálltak, az emberek maradtak. És semmi nem változott.
A workshop jó "hógolyó" a lavinához!
💡Információt ad a viselkedési kultúránkról és munkatársainkhoz való viszonyulásunkról. Ha hiszitek, ha nem, a csapat mentális karbantartását is támogatja. Bizonyos pontjain feszültséget generál, máshol nyugalomra int, de hosszú távon erősebb, egészségesebb és hatékonyabb csapatot eredményez.
💡Problémákat őszintén kibeszélni és cselekvési tervet kidolgozni jó stresszlevezetés. Így is kilehet kapcsolódni. Mártírkodás és fontoskodás, ha ennyi luxust nem engedünk meg magunknak.
Ha megvan az egymás iránti kellő elköteleződés, akkor olyan közös megoldási javaslatok születhetnek, amelyeket mindenki a magáénak érezhet.
Nagy megfejtéseket tálcán kínálni nem tud – ebben ne is reménykedjetek. Ez nem tájékoztató vagy rendszeres heti meeting. De a források széles repertoárjával, a részinformációk mederbe terelésével, egymás ötleteinek beintegrálásával, fókuszálással, jó problémamegoldó készséggel és belső motivációval olyan egységes gondolatok születnek, amelyekben ott van az erő, a céltudatosság és a valódi elszántság.
De egy workshop nem workshop!
A dinamikát és a történetet a benne szereplők alakítják olyanná, amilyenek ők maguk. Ahogy változnak a szereplők hozzáállása és személyisége, úgy változnak a workshopok is.
Na, ezek után is kihagynád? :)
