16/11/2026
Combat medic történelem
A harctéren már évszázadokkal ezelőtt is szolgáltak sebészek a csapatok mellett. A ma ismert 'medic' szerep fokozatosan alakult ki, ahogy a hadseregek egyre több figyelmet fordítottak a sebesültek ellátására.
Az 1790-es években Dominique-Jean Larrey francia katonasebész lovas „repülő" mentőket állított szolgálatba. A lovakhoz hordágyvivők csatlakoztattak, így a sebesülteket gyorsan, fekve szállíthatták.
Jonathan Letterman 1862-ben külön mentőegységeket szervezett a Potomac-hadseregben és kijelölte a sebesültek útját a kötözőhelytől a tábori kórházig. 1864-ben az amerikai Ambulance Act egységesítette az uniós hadsereg mentőszolgálatát és a mentőkocsikat, valamint a személyzetet egészségügyi irányítás alá helyezte, ezzel kiterjesztve Jonathan Letterman reformját. Ugyanabban az évben a genfi konferencián 12 állam írta alá az első Genfi Egyezményt, a modern nemzetközi humanitárius jog alapdokumentumát.
A 19. század végére már állandó egészségügyi alakulatok működtek. Az amerikai Hospital Corps 1887-ben, a brit Royal Army Medical Corps 1898-ban jött létre. Az első világháborúban a brit ezredek hordágyvivői a front közelében működő segélyhelyekre vitték a sebesülteket.
Az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia sebesültvivői már a harcvonalból hozták ki a sérülteket, első kötést is adhattak és a zászlóalj segélyhelyén adták át őket az orvosnak. A második világháborús német haderőben a csapat mellett szolgáló szanitéc és az előretolt sebesültgyűjtő helyen dolgozó egészségügyi altiszt, az amerikai gyalogságnál a századhoz beosztott aidman feladataiban már felismerhető volt a mai combat medic szerep.
A (combat) medic a mai rendszerben a csapattal dolgozó képzett szakember, aki felméri a sérült állapotát, a saját kompetenciáján belül a harctéren ellátja és előkészíti az átadását a következő ellátási szintre.