12/02/2026
ÁLLATKÍNZÁS-E A SPORTHORGÁSZAT, EGYÁLTALÁN LÉTEZIK-E SPORTHORGÁSZAT??? - Szakmai vélemény - 1.RÉSZ - ALAPOK
Ezt a témát dobta be a korábbi bejegyzéseimnél több kommentelő, álláspontjuk szerint a sporthorgászok közönséges állatkínzók. Mivel 43 éve horgászom, és a szakmám is a vízhez és a halakhoz köt, beleállok ebbe a vitába. Nézzük meg szakmai oldalról a témát:
A horgászat tradicionálisan az emberi faj egy ősi élelemszerzési módja, amely halak elejtésére, majd elfogyasztására irányul, hasonlóan a halászathoz. De kijelenthetjük azt is, hogy a horgászat és halászat a vadászat egy módja. Miről szól a horgászat? Az ember, a tudását kihasználva átveri a zsákmányállatot, horgot rejt egy szerves, élő vagy műcsaliba, amit a megtévesztett állat táplálkozási céllal elkap. A sikeres akasztás azonnali sebesülést és fájdalmat okoz a zsákmányállatnak, amely ezen a sokkon kívül érzékeli azt is, hogy nem szabad többé, zsinóron vonszolják a part felé, és ő nem tud szabadulni, ami újabb sokkot okoz neki. A halak rendkívül gyors reakciókra képesek, ezért a fenti folyamatok tizedmásodpercek alatt zajlanak, mely után a hal az életéért küzdve szabadulási manőverekbe kezd, próbál szabadulni a horogtól, és ellentart az őt ért erőnek, amely a part felé próbálja őt húzni. Ezt hívják fárasztásnak. A horgász szempontjából sikeres fárasztás végén a hal újabb sokkot kap, mert kikerül a lételeméből, a vízből a levegőre, ahol fuldokolni kezd, mert a légzőszerve a vízben lévő oldott oxigén hasznosítására került kifejlesztésre az anyatermészet által, a levegőre kerülve az állat záros időn belül elpusztul. A horgász nyert, a zsákmányállat vesztett, mehet a haltartó szákba a horgászat befejezéséig, majd a horgászat végén fejbeveréssel megöli a horgász, hazaviszi, megpucolja, majd a családjával elfogyasztja. Ez az eseménysor igencsak átalakult a mai világban, legalábbis egy rétegnél, igaz-e?
Az emberi faj erkölcsi leépülése elérte azt a szintet (sajnos globálisan), hogy a halállomány védelme, "emberségesség" és egyéb álságos és hamis címszavak mögé bújva, szinte állíthatjuk, nemzetközileg (még a fejlett országokban is!!!) elismerten kialakították a horgászat két fajtáját: megszület***ek a húshorgászat, és a "sporthorgászat" kifejezések. Előbbi jelenti a horgászat eredeti formáját, amire minden épelméjű, és normális erkölcsi szintű és lelkivilágú ember gondolna a horgászat szó hallatán. Sikerült mára odáig elérni, hogy akinek élelemszerzési hobbija a horgászat, mára kínosan érzi magát a vízparton, mivel megbélyegzik, ha el merészeli vinni a kifogott halat. A youtube-os influenszerek, megmondóemberek, a horgászcikk gyártók által fizetett, ismert horgászok, hazánkban a MOHOSZ és a szövetségek által képviselt, szabályozásban is megjelenő újabb és újabb irányelvek gondoskodnak arról, hogy ne végezhesse a hobbiját a vízparton a húshorgász anélkül, hogy rosszul, félve, feszélyezve érezné magát. Még a gyakran hivatali hatalmukkal visszaélő, horgászokat vegzáló halőröktől is tartania kell, hálás köszönetet rebeghet, ha egy halőri ellenőrzés során nem veszik el az engedélyét, hiszen nem tudhatja, hogy a végletekig agyonszabályozott hobbitevékenységében hol követett el hibát. Jó esetben egy halőrök általi "jóindulatú" dorgálással megússza, és csomóval a gyomrában, leizzadva maradhat még kicsit a vízparton aznap (ugye a horgászat a nyugalomról, természetről szóló hobbi lenne... a szerk.).
Mert megszületett kérem szépen a horgászok új generációja, a "sporthorgász". Nem véletlen ám a folyamatos idézőjel. A "sporthorgász" az, aki csak azért megy le a vízpartra horgászfelszereléssel, hogy megsebezze a halakat, a sebzett és többszörös sokknak kitett, levegőn fulladó halat megszabadítja a horogtól, majd visszaengedi. Ő az emberséges "sportember", aki vigyáz vizeink folyamatosan fogyatkozó élővilágára. A "sporthorgász" nem szenved azoktól a lelki problémáktól, mint szegény húshorgász, őt nem vegzálja, és nem nézi le senki, a következő ismertetőjegyei vannak: hisz magában és az elvekben, hatalmas egoval bír, ő nem egy csóró, szakadt típus. Csak a felszerelése (amit éppen magával hozott) 3-szor annyit ér, mint a húshorgász verdája. Ő a vizek élővilágának védelmezője, aki szereti és tiszteli a halakat (kínozni... a szerk.). A kifogott halakkal "emberséggel" bánik, (miután megsebzi, sokkolja, partra cibálja az életéért küzdő jószágot), finoman matracra teríti (tudod... a levegőn, ahol fuldoklik a hal, megsebzetten, halálra váltan, miután a fárasztás végén össze-vissza verte magát a szerencsétlen hal a partmenti köveken). "Emberségessége" határtalan, kiakasztja a hal szájából az őáltala belevert horgot, horgokat, és ezt figyeld: rozsdamentes, horror pénzért vett spéci horogszabadítói is vannak, ha esetleg torokra nyelte a horgot a szórakozásból megkínzott hal. Ezután mivel ő a "legemberségesebb sportember" a világon, a fuldokló, megsebzett halon a horog ejt***e sebekre jódot tesz, majd komótosan megkeresi a centijét, hogy lemérhesse a fulladozó halat (nyugi, bírja még, ennyi idő alatt nem döglik meg). Ha a hal a szárazon ficánkol, ugrál, még jobban összeveri magát, jókat kacag rajta, hogy milyen jól elemében van, milyen erős, azta. Készülnek a fotók, megy a fejkamera, puszit is ad a hal fejére, és hősünk mindig szigorúan rögzíti "emberségessége" és természetközpontúsága védjegyét: a hal visszaengedésének pillanatát. A megsebzett, fuldokló, sokszor vérző állatot szépen óvatosan megfogja, odasétál vele a vízhez, szépen behelyezi. A (jó esetben) lassan magához térő halnak "emberségesen" markolja a faroktövét, hiszen a nagyoktól így tanulta: markolni kell a hal faroktövét visszaengedéskor, amíg vissza nem tér az úgynevezett szabadulóreflex (ne röhögj, még az engedélyben is benne van szó szerint, hogy kötelező így visszaengedni a halat, gratulálok MOHOSZ). Ami azt jelenti, hogy ha a hal annyira magához tér a vízben, hogy képes érzékelni, hogy fogják, ránt egyet magán. Ekkor hősünk elengedi, nagyokat juhúzik, tapsikol, örül, megköszöni a halnak (jó lenne egyszer a halat is megkérdezni, ő hogy élte meg az akciót... a szerk.). Ezután hősünk hazamegy megvágni a videót, ami mehet a youtube-ra, téged meg kér, hogy iratkozz fel, lájkolj, revolut, szuperköszönet stb, és feltétlen vásárolj azokból a szarokból, amiket ő megbízásból reklámozott, amikkel a halakat fogta.
És miután feltöltötte a videot a youtube-ra, meghallgatja a híreket, és elborzadva hallja ám, hogy egy csávókámnak a fejét követeli egy ország, mert kötélen az autója után kötötte a kutyáját és vontatta a szerencsétlen állatot kilométereken keresztül. Állatkínzásért börtönbe vele, micsoda alak, gondolja hősünk a kanapén... És nem jut el az agyáig, hogy ő csak ma 10 hallal t***e meg ugyanezt, amit csávókám a kutyájával. Nyugodt szívvel, "emberségessége" tudatában nyugovóra tér.
A verdikt: a horgászat nem sport, hanem egészséges élelemszerzést célzó hobbitevékenység, tehát "sporthorgászat" nincs. Egy élőlény kínzása nem lehet sport. Állatkínzásnak minősül-e a "sporthorgászat"? Egyértelműen igen.
Itt a vége fuss el véle... mondhatnánk, de nem, mert folyt. köv. a 2. résszel, mert rengeteg téma van még ezzel kapcsolatban, tudod: jó, de akkor mi lesz a halállománnyal, ha minden horgász megint nyakló nélkül viszi haza a halat? Mi legyen a szabályozással? Mi van a halőrökkel? Hogy lehetne rendet tenni a fejekben, ha világszinten ez a trendi? Nem olyan halat fogtam, amit haza akarok vinni, kis halat fogtam, nagy halat fogtam, ne dobjam vissza? Ne már... Mi lesz a milliárdos horgászcikk biznisszel? Lesznek válaszok, türelem. Gyanítom, hogy ezzel a bejegyzésemmel közellenséggé lépek elő, főleg a "sporihoriknál", ne kímélj a kommentekben, bírom a gyűrődést.
Malaczkó Szabolcs