25/12/2025
🫶❤️
Adok-kapok
Amikor Zsimbi iskolai emlékplakettjét terveztük, tudtam, hogy ugyanahhoz a céghez szeretnék elmenni, akik a pincénk cégérjét is oly csodásan elkészítették.
Megtervezték a kis traktoros díjat, megcsinálták, majd a végén az ügyvezető azt mondta, hogy szeretné a munkájukat ajándékba adni és ezzel támogatni az alapítványt.
Nagyon megható volt a felajánlást. Már akkor tudtam, hogy szeretném meglepni a céget valamivel, amibe én is bele tudom tenni a szívemet.
Érzelmi hullámvasút minden napom, de a karácsony közeledtével még nagyobb amplitúdókkal hullámzik bennem minden. A cukrászdában is hatalmas a hajtás, nagyon kimerült és fáradt vagyok. De napok óta toporogtam és tudtam, hogy mennem kell. Ott hagytam a legnagyobb hajtás közepette mindent a cukiban, kezemben egy doboz sütemény, rajta egy traktoros mézeskalács. Elindultam a céghez. Az utam a baleset helyszíne mellett vezetett. Fehéredtek az ujjaim, úgy szorítottam a kormányt. Koncentráltam és filmként száguldoztak a gondolataim.
Egy olyan emberhez tartottam, akit soha nem láttam, csak telefonon és e-mailben értekeztünk.
Bemutatkoztam, átnyújtottam a doboz sütik. Megöleltük egymást, patakokban folytak a könnyeim. Onnan nem sok mindenre emlékszem. A hetek óta tartó mézeskalács illatot elnyomta az orromban a fém és gépzsír illatú műhely és összezuhantam. A munka illata, melyet Zsimbes annyira szeretett. Megszűnt tér és idő. Rázkodtam a sírástól az utcán.
Pánczél Kft. ❤️
